Rólam

Meg vagyok győződve arról, hogy akik gyászolnak, egy nagy közösséghez tartoznak.

A 2024-ben indított platform azért jött létre, hogy biztonságos helyet adjon azoknak az érzelmeknek, amikről ritkán beszélünk, különösen a gyász és veszteség kapcsán. Itt nincsenek kommentek vagy like-ok, a személyes történetek magukért beszélnek.

Hospice önkéntesként és a saját összetett gyászom során megtanultam, hogy társadalmunk ritkán bátorítja a gyászról való nyílt beszélgetést. Sokan felkészületlenek vagyunk a veszteséggel járó érzelmek kezelésére. Ezzel az oldallal lehetőséget szeretnék teremteni az exisztenciális kérdésekkel való kapcsolódásra, az emberi kapcsolataink fontosságára és ezáltal árnyaltabban megközelíteni az elmúlást, ami mindannyiunk életében jelen van vagy jelen lesz.

Négy évembe telt, mire a gyászom beépült az életembe anélkül, hogy keserűséggé vagy állandó melankóliává vált volna. A legnehezebb időszakokban nagy segítség lett volna, ha tudom, hogyan kezeljem a gyásszal kapcsolatos érzéseimet, hogy kezeljem ezt a létállapotot, amelyben olyan sok minden hirtelen megváltozik. Jelenlegi, gyászkísérö tanulmányaim során találkoztam Chris Paul gyászkaleidoszkóp modelljével, amely egy emberi és felfogható nézőpontot ad a gyász, mint élethelyzet kezelésére. Ha ezzel a tudással rendelkeztem volna, kedvesebben bántam volna magammal és másokkal a gyász folyamatában.

Azok, akik tudatosan megélik a gyászt, gyakran arról számolnak be, hogy életük új dimenziókkal gazdagodott. Ezeknek a történeteknek a megosztásával nem csak szeretteink emlékét őrizhetjük meg, hanem egymásnak is támogatást és új nézőpontot adhatunk a gyász kezeléséhez.