Anyai nagymamám kis terítőjét küldöm Neked. Sok ilyen terítőt, kicsit és nagyot, kaptam Anyucitól ezév karácsonykor, mert már ő is elkezdte nekünk adogatni az ő örökölt tárgyait. Ez fájó, de érthető. A kis terítőt nagymama horgolta, a borsodnádasdi családi házban ezek használatban voltak, kis vázák, angyalkák és egyéb dísztárgyak alátétjeként szolgáltak. Nagymama, Édesanya, Sárika néni rengeteget horgolt, fantasztikus szépérzéke volt. Fogalmam sincs, hogyan tudott egyszerre 7 gyereket nevelni, háztartást vezetni (szerencsére Keresztke segített neki) és mellette a gyárban még később dolgozni is. És persze feleség lenni... Nemcsakhogy háztartást vezetett, de ínycsiklandozóan főzött és luxus cukrászokat megszégyenítően sütött, egy hadseregnyi emberre. Kb. 5 perc alatt minden elfogyott, ami kész lett, melegében. Bukta, diós-rácsos, sajtos stangli, még most is érzem az illatát mindegyiknek. Rengeteg szeretetet adott a gondoskodásával. A faluban mindenki ismerte és ő "Pá Drágá"val válaszolt a Budaberke utcában őt köszöntő emberekre. Ami még megdöbbentőbb, hogy mindemellett igazi dáma és szerintem páratlan szépség volt. Gyönyörű tartása, haja, ruhája mindig makulátlan rendben volt. Szóval, igen, szinte akár tökéletesnek is tűnhet. Számomra rengeteg megfejthetetlen dolog lebegte őt körül. Sok visszafojtott érzés, szomorúság, kiismerhetetlenség, szigorúság, amit unokaként nem volt sokszor örömteli megtapasztalni. Meghatározó érzésem vele kapcsolatban a bűntudat. Emellett bigottan vallásos volt, aminek én meg akartam felelni, mert ráéreztem, hogy csak akkor leszek jó unoka, de sosem éreztem át a szívemben, mert csak azt tudtam, hogy templomba kell járni, imádkozni kell és imádni egy Istent, akit nem értettem, hogy ki vagy micsoda. A kedvenc verse volt Eötvös Józseftől A megfagyott gyermek, amit sokszor elszavalt nekünk. A kedvenc német szavajárása az volt, hogy "Ich bin ein grosser Esel." Ezt nevetve mondta mindig. Pál Istvánné Bárczi Saroltának hívták. Halálakor én nem sirattam őt meg annyira, amikor 97-ben, 83 évesen, hosszú betegség után, pici madártestében, öntudatlanul elment. Amióta meghalt, álmodtam vele és egyszer sírva bocsánatot kért tőlem. Szeretettel gondolok rá, mint anyukám anyukájára, akit anyu mindig nagyon tisztelt és szeretve őrzi máig az emlékét.