Az apai nagymamé volt. Elképzelhetō, hogy sose használta, Idōs volt már, mikor születésnapjára kapta édesanyámtól. Én is csak tiramisu készítésekor veszem elō. Tökéletes forma, tökéletes méret. Nagy becsben tartom, mert a fényképeken kívül ez az egyetlen tárgyi emlékem "Nagymami"-tól, akit nagyon szerettem. Alacsony, kendōs nénike volt, lassú, pingvintotyogós járással. Kicsit görnyedt háttal, barna virágos otthonkában. A jóság, az elfogadóképesség, a feltételek nélküli szeretet példaképe. A szíve tele dallal és imádsággal. Sosem zúgolódott, sosem káromkodott. Mindig olyan szerettem volna lenni, mint ō. Talán mire megöregszem sikerül. Addig meg itt marad ez a tál, hogy emlékeztessen rá és a fejlōdés lehetōségére.