Van egy aranygyűrűm, amit már közel öt éve hordok a bal kézfejem gyűrűsujján. Nem jegygyűrű, de rend szerint annak nézik. Meg szoktam mosolyogni a feltevést, hiszen picit az is, csak nem az enyém. De ezt mégsem mondhatom egy ilyen kérdésre. :) Nagyszüleimtől, akikkel meglehetősen közeli és különleges kapcsolatot ápoltam, hirtelen és szinte egymás után kellett búcsút vennünk. Nagymamám rendszerint három gyűrűt hordott, melyek közül az egyik a jegygyűrűje volt. Mi, két lánya és két lány unokája, igazságosan szerettünk volna osztozkodni emlékükön, így jött az ötlet, miszerint olvaszttassuk be a három gyűrűt, így lehet a háromból négy. A képen a nagyszüleimet követő két generáció, Édesanyám, Nagynéném, Hugom és az én kézfejem látható, rajtuk az emlékgyűrűk, melyek azóta is az egységet és a közös emlékeinket jelképezik. Úgy érzem, ennél jobban semmi sem testesíthetné meg jobban azt, amit nekünk négyünknek jelentettek, jelentenek ma is.