A lámpa ami most is a nappali szobámban log sok emleket idez fel bennem. Eletenek hosszu törtenete van es sok mindenröl tudna meselni ha a lampak beszelni tudnanak. Hosszu kalandos utat tett meg evek soran. A törtenete a csaladunkban 1910 ra nyúlik vissza, nagyszuleim szuleim elbeszelese szerint, Emlekszem, egeszen kicsi gyermekkoromtol velunk volt, vagy a nagymamamek lakasaban vagy kesöbb anyukameknal majd atköltozott hozzam amikor a szuleim meghaltak. A lampa egy hosszu lancrol logott le meltosagteljesen egy majdnem 5 m magas szepen berendezett polgari lakasban Obudan,ahol az anyai nagyszuleim laktak meg a ket vilaghaboru elött az Osztrak Magyar Monarchiaban. A nagyszuleim naszajandekba kaptak az akkor meg szinte ujnak szamito vörösrez 5 karos antik barock diszitesu majdnem 2 m vastag lancon lelogo gyonyoru metszett uvegu muveszi diszitesu mennyezeti lampat. Csaladi unnepek, karacsonyok,szomoru es vidam napok es evek, ebedek ,uzsonnak ,gyerekzsurok, beszelgetesek, vitak, eljegyzesek, kartyapartik es kulonbozö barati rokoni talalkozasok összejövetelek szemtanuja volt ez a lampa, mert mindeg a szoba kozepen logott valamennyire a nagy ebedlöasztalok felett. Kesöbb a haboruk-(1914-1945 )-között, majd a bombazasok idejen veszelybe kerult, mert a butorok megserultek, a hazak lakasok falai romokban hevertek, de a nagypapam valahogy mindig kimentette a romok kozul es amikor el kellett koltozniuk egy kis ketszobas csillaghegyi hazba sok mindent nem tudtak magukkal vinni, de nagymamam ragaszkodott a låmpåhoz igy leporoltak becsomagoltak es a lampa elkoltozott Csillaghegyre egy kicsi hazba a nagyszuleimmel es a gyerekeikkel vagyis anyukamekkal. Ott diszitette a kis haz nagyobb szobajat csak a lancbol kellett levagni mert a haziko belmagassaga sokkal kisebb volt mint az elozo tagas magas polgari lakas. Alig maradt a regi butorokbol de a lampa tovabbra is diszitette nagyanyamek egyszeru otthonat. Aztan jott az arviz olyan magas volt a Duna 1945 ben hogy elöntött elmosott sok hazat, a padlasig ert naluk is a viz. Az emberek mentettek magukat a hazillataikat es amit ki tudtak hordozni csonakkal a vizzel boritott hazakbol. Iratok, fenykepek, konyvek, butorok, ruhak semmisultek meg, de nagyapam a lampat utolso pillanatban kihozta egy kis csonakkal egy ruhas kosarban a megmaradt holmik kozott mert ez kedves emlekuk volt nagymamaval. Az arviz utan nagyszuleim a gyerekeikkel köztuk anyukammal szinte foldonfutova lettek. A dednagymamam fogadta be oket az egyik szobajaba, es ott laktak egeszen a nagypapam halalaig. A låmpa akkor egy nagy dobozban pihent gondosan becsomagolva, sok ujsagpapirban a törekeny finom uvegburaival, turelmesen varakozva egy nyugodt szebb jövö utan, mintha sejtette volna, hogy egyszer meg ujra felkerul teljes pompajaban a mennyezetre valahol. A dobozbol csak 1954 ban kerult ki amikor is nagymamam a mar akkor felnött gyerekeivel egy szocialis szukseglakashoz jutott. Ott ujra kiszidoloztak es felszereltek a lampat s az elegedetten foglalta el a helyet a szegenyes lakasban is egy nagy szögletes asztal fölött logott ahol a nagymama anyukammal es a többi 5 gyerekevel elt. Am miutan anyukam testverei kulföldre költöztek, majd egyik batyja s egy növere meghalt, emasik növere ferjhez ment igy ö maradt egyedul a nagymamammal. Miutan o is ferjhez ment ekoltozott masik lakasba es memszulettem en 1955 ben. Nagymamam egyedul maradt a lampaval es egyik unokajaval akit felnevelt. De amikor odamentunk meglatogatni öket minden alkalommal megcsodaltam a csillogo nagy mennyezeti lampat. Sok ev telt el, mi Obudan laktunk a szuleimmel majd kesöbb nagymamam is odakoltozott. Termeszetesen nagymamaval jött a lampa is melyet nagymamam kivansagara nagy örömmel helyeztunk fel a nappalink mennyezetere. Nyolc eves koromtol anyai nagymamam vigyazott ram amikor szuleim dolgoztak, ö vart haza az iskolabol, fözött, jatszott velem, leckemet kikerdezte ,nemetul tanitott es hallgatta ahogy gyakorlok a zongorat. Sokat meselt mindig a gyerekkorarol, vagy arrol hogyan kerult Becsbol Budapestre,vagy a Monarchiarol s a regi boldog ifjusagarol. Igy ismertem meg a lampa törtenetet is. Kesöbb amikor meghalt , en ferjhez mentem es elköltöztem szuleim ujra kisebb lakasba költöztek egy ketszobas panelba a lampa oda is kiserte öket mert a szuleim el sem tudtak kepzelni hogy masik lampat vegyenek a nappaliba valahogy magatol ertetödö volt hogy ennek a lampanak kell logni egy nappaliban meg az akkormar modern butorok felett is odanemillö modon. Bar apamnak megint joval rövidebbre kellett vagni a lancat, mert a panellakasok alacsonyak. Sajnaltunk levagni a lancbol, de azert meg igy is szep maradt. . Evekkel kesöbb anyukamek is meghaltak igy a låmpat elhoztam a bekasmegyeri hazunk nappalijaba. A lanca mar fekete lett egy ket karja kisse meggorbult ugyan, es billegett az uvegbura hogy attol feltem minden takaritasnal amikor leporoltuk, hogy egyszercsak leesik,mivel csak nehany szazeves szog tartotta. De nem esett le, nem tört szet es az uvegbura es fenyesen vilagitott. Felve cserelgettuk ki mindig az egöket. Aztan egy napon jott a döntesem, eladtam mindent, felszamoltam mindent Magyarorszagon. Fogtam az allataimat, nehany kedvenc holmimat es felpakoltam a lampaval egyutt egy teherautora. Barataim mondtak is hogy minek cipelek ilyen regi kacatokat is mint ez a lampa, de hiaba minden gyözködes ellenere a lampa jott velem a hosszu uton. Igy kerult a lampa Svedorszagba a Lappföldre. Itt lakok most egy kis piros fahazban az erdö mellett egy kis faluban es a lampa is itt log a nappalimban. Itt meg alacsonyabb a haz es kicsit hosszu a megmaradt rövid lanca is pedig mar alig van belöle es rövidebbre nem lehet mar vagni. Kerulgetni kell a nappaliban, nehogy beverjuk a fejunket de ragaszkodtam hozza, hogy felkeruljon a mennyezetre es az itteni ember aki felszerelte nem ertette miert nem veszek valami ujat hiszen olyan nagy a valasztek itt Svedorszagban szebbnel szebbek jobbnal jobbak es nem is olyan dragak mondta. Illeg-billeg az öreg lampa meg pislakol, mert valahol rossz az erintkezes a karjai elgörbultek ahogy rapakoltak a hosszu uton a dobozara amiben fekudt s az osszes fem tartoja fekete mar, de arra gondoltam veszek egyszer sidolt, ha lehet itt kapni es megpucolom mint ahogy regen nagyanyam szokta. Ez a lampa is csak egy targy valojaban de skat jelent nekem mert olyan mintha a nagyszuleim szuleim es a regi kedves rokonaim itt lennenek velem. S az emlekek amiket ateltem ujra elnek amikor csak rapillantok. Amikor bejonnek hozzam a falubol az ismerösok egy kavera s ucsorgunk, beszelgetunk a lampa alatt mindenki megcsodalja.